2023. február 9-én Csütörtök esték elnevezésű programsorozatunk vendége Kalinka Tamás volt. A fiatalember alig múlt húsz éves, de talpraesettsége, bátorsága, találékonysága felér egy idős, tapasztalt emberével is, hisz fiatal korát meghazudtolva folytat természetközeli életet egyedül Kengyia szigetén.
A Duna bal partján, Bezdán közelében bújik meg Kengyia szigete, ahol is Tamás, mint egy igazi időutazó, zöldséget termeszt, halászik, pákászik, ház körüli munkákat végez, úgy, mint felmenőink tették azt száz, százötven éve. Elmondása szerint nem egyszerűek a mindennapok, hisz szüleitől távol tartózkodva szinte önmagára van utalva, mivel a sziget jelenlegi lakossága mindössze hat fő. Hozzátette, mindemellett rengeteget segítenek egymásnak, de pénzt soha nem kérnek egymástól, ez felebaráti szeretetből fakad, mint régen, ahogy nagyapáink is tették azt. Tamással nagyapja szerettette meg mindazt, ami meghatározza napjait. Ezek a természet iránti tisztelet, a vadállatok, madarak ismerete, a konyhakerti növények termesztése, és természetesen a halászat. A szigetet tizennyolc éves kora óta lakó fiatalembert nem csak a ház körül munkálatok érdekelték. Valóságos kutatómunkát végzett, amikor még több lélekszámot számlált a kis sziget, így helytörténeti adatokat, családi fotókat és számtalan leírhatatlan emberi beszélgetést tud a magáénak, amitől még többre tartja, illetve nagyon szerencsésnek is mondja magát, hogy tanulhatott, beszélhetett még ezekkel az idős emberekkel, akik szinte mindannyian megérték a kilencvenpár éves kort. Egyetemi éveiben járva az online oktatás miatt kellett egy nagyobb akkumulátorra szert tennie, de előtte még erre sem volt szüksége. Szinte felfoghatatlan számunkra, hogyan élheti mindennapjait egy ember, áram, ivóvíz, fűtés nélkül… Tamás csak mosolygott és azt mondta: – A mai emberek nem tudnak örülni a mindennapoknak, a nagyzolás, az elvárások, és az anyagi uralkodás rabjai lettünk. Az emberiség igényei a fellegekben járnak, ami által tönkre is tesszük környezetünket. Én nem akarok ilyen ember lenni… – mondta.
A beszélgetést Lajkó Anett riporter, szerkesztő vezette, ami által egy igazán fiatalos, ámbár őszinte életutat, és egy jövőképet kaphattunk Tamásról.
Az est végén számtalan kérdést tett fel a közönség is Tamásnak, melyekre ő szívesen válaszolt.
Egy kérdés volt, amit talán mindig megkérdeznek tőle: Nem fél ott kint egyedül?
A válasz szintén egy mosollyal indult: Nem… jobban szoktam félni Szabadkán este, ha megyek az utcán, mint otthon a szigeten…
Felemelő történetet hallhatott a közönség Kalinka Tamástól, a Kengyia sziget legfiatalabb lakójától.
Köszönjük, hogy velünk tartottak!
Az eseményről további hírek és beszámolók az alábbi linkeken érhetők el:
Pannon RTV: A "senki szigete" (beszámoló, videó)
Pannon RTV: "Ničije" ostrvo (beszámoló)
Magyar Szó: Aki az ivóvíznek örül meg leginkább (beszámoló)
Szabadkai Magyar Rádió: A "Senki" szigete (az est meghallgatása)
VM4K Csütörtök esték - a "Senki" szigete – beszélgetés Kalinka Tamás természeti emberrel (2023.02.09.)
